Béranyaság, dajkaanyaság
Kossuth Rádió, Napközben - 2009. július 22.
Magyarországon törvényileg tiltott, hogy az a házaspár, akinek csak azért nem lehet saját gyermeke, mert a nő valamilyen orvosi ok miatt nem tud kihordani egy terhességet, béranyát vagy dajkaanyát kérjen meg a magzat kihordására. Az érintett házaspároknak azonban ez lenne az egyetlen lehetőségük arra, hogy genetikailag saját gyermekük szülessen. Miközben napról napra növekszik az ezzel a nehézséggel szembesülők száma, a törvényi szabályozás területén nem látszik elmozdulás.
Ezzel szemben Ukrajnában a törvény által megengedett, Romániában nem tiltott, de nem is szabályozott, míg Indiában kifejezetten egy egész iparág épült a béranyaság köré. A magyar házaspárok nem tehetnek mást, mint felkeresik ezeket az országokat és az ottani szolgáltatásokat veszik igénybe. Már akik anyagilag mindezt megtehetik, hiszen nagyon komoly összegekbe kerül.
Szerencsére a médiában dolgozó szerkesztők és riporterek érzékelik a probléma fontosságát, így egyre több helyen lehet látni, hallani a témáról. A mai rádióműsorban - a hazánkban és más országokban kialakult helyzetkép nyomán - több szakértő megszólaltatásával igyekeztek orvosi, jogi és pszichológiai szempontból körbejárni a nagyon is bonyolult kérdéseket. Pszichológusként voltam a délelőtti adás vendége.
Dr. Dósa Ágnes, orvos-jogász, a SOTE egyetemi adjunktusa a béranyasággal kapcsolatos visszás kérdéseket jogi oldalról közelítette meg. A jogi nomenklatúra szerint az minősül a gyermek anyjának, aki a terhességet kihordja és a csecsemőt megszüli. Bármennyire nem a saját petesejtjéből történt a fogantatás. Emiatt a szokásos örökbefogadási procedúrát kell végigcsinálni annak érdekében, hogy a gyermek a béranyát megbízó házaspárhoz kerülhessen. A helyzetet tovább bonyolítja az, ha a béranya külföldi állampolgár, ilyen esetben a nemzetközi törvények szerint kell eljárni. Mindezek egyszerűsítésére áthidaló megoldást jelenthet, ha a béranya magyar állampolgár, az embrió beültetése ugyan külföldön történik, de a gyermek születése Magyarországon, így már „csak” az itteni örökbefogadási kálváriát kell végigjárni.
Azonban további lényeges kérdések is felmerülnek:
- Mi történik, ha fogyatékos gyermek születik, vagy a szülés során maradandó károsodás éri a csecsemőt? Ebben az esetben is vállalják a genetikai szülők a felelősséget egy életen át? Kötelezhetők erre?
- Mi lesz a gyermek sorsa, ha valamilyen tragédia folytán az egyik szülő vagy mindkettő váratlanul életét veszti a terhesség idején?
- Melyik szülőfél jogosult a gyermek felnevelésére, ha időközben tönkremegy a házassági kapcsolat és elválnak?
- Megteheti-e a szülőanya, hogy a terhesség során kialakult érzelmi kötődés folytán mégsem mond le a gyermekről?
És ez utóbbi már sokkal inkább a pszichológia területét érinti. Ma már tényszerűen tudjuk, hogy a gyermek érzelmi élete sem a születéskor, hanem a fogantatáskor kezdődik. Jelentős lelki hatások érik a magzatot már az anyaméhben eltöltött hónapok során. A terhesség alatt pedig olyan hormonális változások következnek be a női szervezetben, melyek felerősítik az anyai ösztönöket, érzéseket. A szülés során felszabaduló oxitocin szintén jelentős szerepet játszik a kötődési folyamat erősítésében. A terhesség során az anya saját vérén keresztül táplálja a magzatot, teljes szimbiózisban él és mozog vele. Bármennyire erős az az elhatározása a döntés meghozatalakor, hogy ő csak a méhét adja kölcsönbe az egész folyamathoz, akár anyagi, akár altruista szempontok miatt, nehezen bejósolható, hogy a fent leírt hormonális változások mennyire tartják szilárdan eredeti álláspontját. „Nő legyen a talpán”, aki maga is átélvén az anyaság semmihez nem fogható magasztos élményét, egyszerűen és ránézés nélkül búcsút tud inteni annak a gyermeknek, akit kilenc hónapon keresztül a szíve alatt hordott. Vagy ha közeli rokonának teszi ezt a szívességet, nem a sajátjaként néz egy életen keresztül a megszületett gyermekre.
Félreértés ne essék, maximálisan együtt érzek azokkal a házaspárokkal, akiknek nem adatik meg az a bizonyos kilenc hónap. Valószínűleg magam is mindent megtennék annak érdekében, hogy gyermekem lehessen. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy számításba vegyük a veszélyeket, kockázatokat hordozó kérdéseket is. Amelyek a béranyaság esetében talán még az örökbefogadásénál is sokkal bonyolultabbak...
Kapcsolódó írások :