Carl Rogers
Carl Rogers (1902-1987) a XX. zzázad egyik legnagyobb pszichológusa, a humanisztikus, személyközpontú pszichológia megalkotója.
Személyiségelméletében az énfogalom (self-concept) kerül a középpontba. Kiinduló kérdései:"Mi vagyok én?", "Mit tehetek?". Az énfogalom befolyásolja a világ észlelését és a viselkedést, de nem feltétlenül tükrözi a valóságot, ezért a nem konzisztens élmények és érzések tudatba kerülése gátlódik. Az alkalmazkodási zavart az énfogalom és a valóság közti szakadék okozza, az elhárítás összeomlik, szorongás, emocionális zavarok alakulnak ki.
Elméletének másik fontos tényezője az énideál, az a kép, amilyenek szeretnénk lenni. A boldogság az az állapot, amikor az énideál és a reális énkép egymáshoz közel van.
Rogers szerint az emberek akkor egészségesebbek, ha feltétel nélküli pozitív elfogadásban részesülnek.
Elképzelése szerint az emberi természet eredendően jó, és megfelelő környezeti feltételek mellett minden személy képes a fejlődésre, képességeinek kibontakoztatására, személyisége fejlesztésére.
Rogers szerint a terapeutának nem az az elsődleges feladata, hogy kliense mondanivalóját értelmezze, hanem az, hogy kicsit átalakítva megismételje és ezáltal visszatükrözze gondolatait.
Rogers elmélete szerint a segítő kapcsolat nem lehet eredményes, ha a terapeuta nem képes értéket látni a másikban, nem rendelkezik azzal a mély és szilárd meggyőződéssel, hogy minden ember értékek hordozója. Ez az érték feltételek nélküli, nem függ attól, hogy az illető mit tesz, vagy mond, hogyan viselkedik.
A terápia értéke abban rejlik, hogy mindezt közvetíteni is tudjuk a másik felé, képesek legyünk visszatükrözni a személy pozitív értékeit.
Legfontosabb összetevői:
- pozitív érzelmi odafordulás
- non-direktivitás → páciens iránti érdeklődés
- feltétel nélküli elfogadás → tolerancia
A feltétel nélküli elfogadáshoz hozzátartozik a személy fejlődésébe, változásra való képességébe vetett hit is.
Ez a pozitív odafordulás jelenthet alapot a hiteles, fejlődést előmozdító szülő-gyerek, házastárs, tanár-diák kapcsolatoknak, illetve a barátságoknak. Hozzátartozik annak a jognak a tisztelete, elfogadása is, hogy a másik saját meggyőződése és értékei alapján irányítsa az életét.
A feltétel nélküli elfogadás megtapasztalása hozzásegít ahhoz, hogy önmagunkat is el tudjuk fogadni.
Kapcsolódó írások :