Írta: Bencsik Andrea Pszichológus
Eric Berne (1910-1970) kanadai származású pszichiáter
Az elmúlt fél évszázad nagy hatású személyiségelmélete, a tranzakcióanalízis (TA) megalkotása fűződik Berne nevéhez.
A modell lényege, hogy minden személyiségben megtalálható három „alkotóelem” a Felnőtt, a Szülő és a Gyerek, melyeket énállapotnak nevezünk. A társas kapcsolatok során az emberek szerepeket játszanak, azaz személyiségük eltérően érett részeivel fordulnak egymáshoz. Ugyanazon ember az egyik helyzetben Felnőtt, a másik helyzetben Szülő, míg egy harmadikban Gyerek szerepét tölti be. A kommunikációs tranzakciók tárházát tovább bővíti és színesíti az, hogy a másik fél is Felnőtt, Szülő vagy Gyerek énállapotban viszonyul a kapcsolathoz. Így már két ember esetében is kilencféle kapcsolati lehetőség alakulhat ki, ami tovább hatványozódik, ha két ember beszélgetésébe bekapcsolódik egy harmadik, negyedik, stb. személy.
Eric Berne szerint egész életünkben különféle szerepeinket játsszuk. Egy főnök a mindent tudó Szülő pózában oktatja ki az értetlen Gyereket játszó beosztottját egy felmerülő problémáról, majd ugyanez a beosztott másnap a munkatársa előtt tökéletesen alakítja a Felnőttet, aki nem hagyja, hogy átverjék. A szerepek, a tranzakciók és az ezekből felépülő ún. játszmák hozzátartoznak az élethez, gördülékenyebbé, érdekesebbé, szórakoztatóbbá teszik mindennapjainkat. Probléma akkor alakul ki, ha valaki berögzül szerepeibe és valamelyik játszmáját életre-halálra kezdi játszani illetve amikor az adott szerepet rossznak, szűknek érzékelve váltani igyekszik.
Ha a TA segítségével sikerül felderíteni, mely mechanizmusok mozgatják a személyiséget, pszichoterápia útján javíthatóak a félresiklott kapcsolatok és viselkedések.