Kognitív terápia
Az elnevezés megismerés szó latin jelentéséből (kogníció) származik.
Születésünktől kezdve bizonyos attitűdök, azaz az emberi élet jelenségeihez való viszonyulási módok alakulnak ki bennünk, melyeket neveltetésünk, tapasztalataink határoznak meg. A központi szerepű attitűdök torzulásai okozhatják a szorongás és depresszió kialakulását.
Egyik tipikus példája az az elvárás önmagunkkal és másokkal szemben, hogy tökéletesek legyünk minden helyzetben, minden feladatot tökéletesen oldjunk meg. Ennek az elvárásnak nyilvánvalóan nem lehet folyamatosan megfelelni. Az elégtelenség, tökéletlenség érzése azonban szorongás forrásává válhat. Mindezt fokozza az a korunkban kialakult külső elvárásrendszer, mely állandó és maximális teljesítmény elérését kényszeríti ránk.
Szintén jellegzetes szorongást okozó attitűd az állandó szeretetéhség, a „mindenki szeressen" érzés igénye. Ez az igény arra hajt bennünket, hogy mindenkinek megfeleljünk, a konfliktusokat elkerüljük, energiánk döntő részét az emészti fel, hogy mások elismerését kivívjuk. Állandósul egy görcsös megfelelési kényszer, anélkül, hogy valódi önmagunkra, saját feltöltődésünkre figyelnénk, miközben észrevétlenül áldozattá, mások kiszolgálóivá válhatunk.
Gyakran idealizált elvárásokat támasztunk környezetünkkel, a külvilággal szemben. Elgondoljuk, hogyan kellene működnie a dolgoknak, viselkednie az embereknek ahhoz, hogy minden tökéletes legyen. Mivel nincs tökéletes világ, óhatatlanul csalódást érzünk, melynek nyomán kialakul egyfajta keserűség, vádaskodás és lemondó magatartás, mely céltalansághoz, reménytelenséghez, depresszióhoz vezet.
A kognitív terápia célja a téves attitűdök feltárása, az ebből eredő hibás következtetések felismertetése, a rögzült és automatikussá vált szokások megváltoztatása. A terápia egyfajta újratanulást jelent a helyes következtetések automatikussá válása érdekében.
Kapcsolódó írások :