Abraham Maslow (1908-1970) Carl Rogers mellett a humanisztikus pszichológiai mozgalom elindítója.

A személyiséget egészlegességében, dinamikájában és célra törő irányultságában fogja fel. Ebben a holisztikus szemléletben a személyiség integrált egész, mely nem ismerhető meg az egyes részek egymásra hatásának eredményéből.

Elméletének egyik alappillérét világszerte Maslow-piramisként ismerjük.

Ebben a szükségleti hierarchiában Maslow eredendően öt szükségleti szintet határozott meg (1954), melyek egymásra épülnek és nem csak jellegükben, de erősségükben is különböznek egymástól. 

Maslow szerint az alacsonyabb szinten megjelenő szükségletek a legerőteljesebbek és kielégítésük nem halogatható. A hierarchia magasabb szintjein lévő szükségletek ereje gyengül, a motívum kielégítési módja pedig egyre kifinomultabb.

Később Maslow tovább finomította és nyolc szintre bővítette szükségleti hierarchiáját. A négy alapszint fölé illesztette a megismerés és megértés szükségletét, amely a külvilág felfedezésére és befogadására irányul, az esztétikai szükségletet, amely a szépség és a rend iránti igényünket fejezi ki. A hierarchia felső két fokán kétféle önmegvalósító személyt különböztetett meg. Az önaktualizáló mellett kialakította a transzcendens önmegvalósítás fogalmát. A transzcendens önmegvalósítót alapvetően az egyetemes célok vagy értékek vezérlik, és holisztikus módon viszonyul az őt körülvevő világhoz. Önmagát háttérbe állítja, saját személyét képességei kifejeződésének eszközeként éli meg, miközben másokat is segít önkiteljesedésük és képességeik megvalósításában.