Sigmund Freud
Oldal 1 / 4
Sigmund Freud (1856-1939) a pszichoanalízis atyja
A pszichoanalízis a pszichológiában mélylélektani vizsgálati és kezelési módszer, mely a lelki zavarokat a tudatalatti okok feltárásával igyekszik gyógyítani.
A módszer megalakítója és névadója a világhírű osztrák neurológus, Sigmund Freud. Alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és vágyak nagy hatással vannak a személy motivációira, viselkedésére és neurózis forrásává válhatnak. A tudattalan emlékek és gondolatok felszínre hozásával ezek a neurózisok kezelhetőek. Erre irányuló módszerét nevezte el Freud pszichoanalízisnek. Kezdetben kollégája, Breuer nyomán hipnózissal dolgozott. Miután azt tapasztalta, hogy nem mindenki hipnotizálható, a szabad asszociáció módszerét kezdte alkalmazni. Alapvető jelentőséget tulajdonított az álomfejtésnek, ezt nevezte a tudattalanhoz vezető via regiának, vagyis királyi útnak.
Freud elmélete szerint a személyiség három fontos összetevője az Id (Ösztön-én), az Ego (Én) és Superego (Felettes-én). Az Én a személyiség végrehajtó szerve, a józan állapot és a hatékony tevékenységek központja. A Felettes-én az erkölcsi előírások és normák belső képviselője. Kontroll alatt tartja cselekedeteinket, minősíti azok helyességét, vagy helytelenségét. Az Ösztön-én a szenvedélyek forrása, a személyiség legprimitívebb része. Az Én a Felettes-én és az Ösztön-én feszültsége között található, és igyekszik ezeket a feszültségi különbségeket harmóniába hozni.
Amikor az Ösztön-én túl nagy harcban áll a Felettes-énnel, akkor az Én és a Felettes-én „eltávolítják” az Ösztön-ént, azaz a tartalmát a lélek tudatalatti részébe nyomják Az elfojtott tartalmak rejtett módszerekkel hatnak ránk. Neurózis akkor alakul ki, amikor az elfojtás illetve az érzelmek kifejezése nem működik megfelelően. Ez az állapot a pszichoanalízis módszerével, a Tudattalan feltárása nyomán kezelhető oly módon, hogy az emlékek felhasználásával és az álomfejtéssel elérhető a problémás tartalom.
Freud azt mondja: „Vágyom, tehát vagyok.” Az Ember ösztön és normák között él, a vágyak értelmezésének sorozatával áll szemben, a vágy pedig egy olyan megfoghatatlan erő, ami a tudattalanból fakad. Az elfojtás alapvető értelmezési tevékenységünk, az elfojtásban folyamatosan formálódik a pszichénk, ez a dinamika, feszültség teszi az embereket dinamikussá. A traumák, a lelki zavarok az elfojtás miatt alakulnak ki, mert a felettes én túl erős, nem jut hozzá a tudatalatti energiához, és a dinamika elakad. Ekkor kell terápiához folyamodni.
Kapcsolódó írások :